Kábelcsillapítás 100 m szakaszon

A leggyakrabban használt antennakábel a koaxiális kábel. Ez másképp a koax kábel vagy közös tengelyű kábel - ami a szerkezetére utal.

A használható jelet egy réz középvezeték továbbítja. A szigetelő szerepe, hogy elkülönítse a belső eret az árnyékolótól. Az alumíniumréteg egy további kábelárnyékolót hoz létre. Az árnyékoló feladata, hogy elkülönítse a belső érben keletkezett elektromágneses mezőt úgy, hogy ne jusson ki, vagyis ne zavarjon más közeli eszközöket. Az árnyékoló második feladata, hogy a külső interferáló elektromágneses mezőtől elkülönítse a hasznos jelet. Az árnyékoló növeli az ellenállást az interferenciákra és a kábel áthallásokra.

Az áthallás jelensége akkor jelentkezik, ha az egyik kábel a másikra hat, és nemkívánatos jeleket idéz elő. Ez egy TV-jel esetén torz képként jelenik meg, és a képminőség nem tűnik megfelelőnek.

A hálózat megfelelő működésének biztosítása érdekében a koaxiális kábelnek semmilyen csillapítást nem szabad végrehajtania. Mindazonáltal a jelátvitelhez használt minden elemnek vannak bizonyos fizikai és elektromos tulajdonságai, pl.:

Hullámcsillapítás , decibelben kifejezve 100 m-en [dB / 100 m], ez egy paraméter, amely meghatározza a jelátviteli arányt az átviteli útvonal (kábel) elejétől a jelerőig, az átviteli útvonal elejétől egy bizonyos távolságban (pl. 100 m ).

A kábelcsillapítást befolyásolja az idő, a páratartalom, a továbbított jel frekvenciája és a középső eret alkotó anyag. Nem szabad elfelejteni, hogy minél nagyobb a frekvencia, annál nagyobb a csillapítás (2. ábra). A veszteségek elkerülése érdekében jó minőségű koaxiális kábeleket kell használni, ami magasabb költségeket jelent.

2. ábra A kábelcsillapítás példakénti amplitúdója és frekvenciája 100 m-nél, a 0-2000 MHz tartományban

A kábelcsillapítás függ a kábel szerkezetétől, pontosabban az alkalmazott anyagok vastagságától és minőségétől, ami közvetlenül befolyásolja a központi érben és a dielektrikumban a veszteségeket. A kihasználásból adódó további veszteségek (ún. anyagfáradtság) a nedvesség felszívódásától és a kábel korától függenek. Mindemellett mégis elsősorban az átviteli kábel csillapítása határozza meg a jel továbbítását és fogadását lehetővé tevő eszközök frekvenciáját.

Hullámimpedancia , ez Ohmban [Ω] kifejezve (olv. ómban) egy paraméter, amely meghatározza a bementi feszültség arányát a benne folyó áramhoz képest. A hullámimpedancia közvetlenül függ a kábel geometriájától, szerkezetétől és anyagától. Általában az antennakábelek impedanciája 50 Ω vagy 75 Ω.

Van egy ún. álló hullám arány paraméter is (röv. WFS vagy SWR - ang. Standing Wave Ratio), amely meghatározza az antennának az elektromos hálózathoz való illesztésének mértékét. Ez a maximális amplitúdó viszonya a minimálishoz, ezért dimenzió nélküli érték. A WFS értéke 1-től a végtelenig terjed [∞].

A legideálisabb helyzet az, amikor WFS = 1. Ez azt jelenti, hogy az antenna impedanciája megegyezik az áramellátás impedanciájával. Ilyenkor az impedancia illeszkedik. Ez a jelerősség 100% -os átvitelét eredményezi - a hasznos hullám visszaverődése nem fordul elő. Ha azonban a WFS = 3, a kívánt jelerősség 25% -a visszaverődik. A gyakorlatban a kommunikáció kb. 2 WFS értékig lehetséges.

Minél nagyobb az eltérés, a jel annál nagyobb része tér vissza a jeladóhoz. Ugyanakkor a jel kisebb részét fogadja csak a vevő. Ezért a gyakorlatban az impedancia kiválasztása különösen fontos. Szélsőséges esetekben az impedancia eltérés károsíthatja az adó teljesítményszintjét.

fonatsűrűség százalékban [%] kifejezve - minél nagyobb a kábel fonatsűrűségének értéke, annál jobb az árnyékolás. A gyakorlatban a koaxiális kábel fonatát felépítő drótók számának növelése a fonatsűrűség növelést jeleni.

Az árnyékolás hatékonysága decibelben kifejezve [dB] - az elektromos vagy mágneses mező aránya árnyékolás nélkül az elektromos vagy mágneses mezőnek a kábelen kívüli árnyékolt értékéhez viszonyítva. A gyakorlatban az árnyékolás hatékonyságának kielégítően magas értéke lehetőségeket ad arra, hogy több koaxiális kábel kerüljön egymás mellé anélkül, hogy hátrányosan befolyásolnák egymást.

A koaxiális kábelek csillapítása és fonatuk sűrűsége nagy jelentőséggel bír a lakóépületek elektromos hálózatai esetén. Ilyen helyeken a hálózat kábelezésének kiválasztásakor tartsa szem előtt a hatályos, az épületekre vonatkozó műszaki követelményekről és azok elhelyezéséről szóló 2002. április 22-i infrastrukturális miniszteri rendeletet (Lengyelországban az infrastrukturális miniszteri tárca 2005. október 31-ig létezett, jelenleg az infrastrukturális és építésügyi miniszter tölti be az infrastrukturális miniszter pozícióját) (egységes szöveg, Lengyel Közlöny 2015, 1422. tétel).

Jelen cikkel összefüggésben a 192f. § 6. pont a legfontosabb, amely kimondja, hogy a földfelszíni úton terjesztett digitális televízió- és rádióműsorok vételére használt gyűjtőantenna berendezésben a következőket kell használni: „RG-6 vagy magasabb kategóriájú, A osztályú, koaxiális kábelek - legalább 77%-os sűrűségű alumíniumfóliával és fonattal, valamint legalább egy milliméter átmérőjű réz belső maggal, ahol a koaxiális kábelekből létrehozott minden egyes vonal csillapítása nem haladhatja meg a 12 dB értéket 860 MHz frekvencia mellett”.

A koaxiális kábelek előnyei:

Az antennakábelek hátrányai: