Egyenáram (DC)

Az egyenáram (DC) a váltakozó árammal ellentétben két pólussal - pozitív és negatív - rendelkezik. Közöttük képződik a potenciál különbség, azaz a feszültség. Az elektromos töltések a pozitív pólustól a negatív pólusig mozognak, habár a valóságban ez ezzel ellentétesen történik. Az egyenáram görbéje egy egyenes vonal (1. ábra)

1. ábra Az egyenáram görbéje

Az egyenáram állandó áramforrását a galvanikus cellák (azaz az elemek és az akkumulátorok) alkotják. Az elektronikai berendezések többsége egyenárammal működik. Gond nélkül előállítható tápegységek és egyenirányítók közreműködésével közvetlenül az elektromos aljzatból, amelyben váltakozó áram folyik.

Ugyanúgy azok a berendezések, amik az egyenáram forrását képezik (2. ábra), mint azok, amelyek ilyen árammal működtethetők, rendelkeznek a DC jelzéssel. Ezen felül gyakran alkalmazzák még az egyenáram szimbólumát is (3. ábra).

2. ábra Az egyenáramú tápegység adattáblája

3. ábra Az egyenáram szimbóluma

Az egyenárammal működtetett berendezések esetében nagyon fontos a pozitív és a negatív pólusok helyes csatlakoztatása. Ellenkező esetben az a berendezés végleges és visszafordíthatatlan károsodásához vezethet. Azokban a vezetékekben, amelyekben egyenáram folyik, általában piros színnel jelöltek - a pozitív töltést jelölve, valamint a feketék a negatív töltés miatt. Ha mindkét vezeték fekete színű, szaggatott vonallal jelölik a „mínuszt”. A tápegységekben gyakran alkalmazzák a 2,1/5,5-ös csatlakozót (4. rajz), amelynek külső részén van a negatív töltés, a belsőn pedig a pozitív.

4. ábra A 2,1/5,5 mm-es csatlakozójú tápegységek standard polarizációja

A hálózati tápegységek azok széles körben alkalmazott elektronikus készülékek az egyenáram kinyerésének szükségessége miatt. Minden integrált áramkörrel rendelkező készülékben használják őket. Habár számos elektronikai eszköz elektromos csatlakozóaljzatból, azaz váltakozó árammal kerül betáplálásra, a belsejükben lezajlik az egyenárammá való átalakítása.