802.11g - vezeték nélküli szabvány

802.11 IEEE vezeték nélküli szabványok gyűjteménye, melyek a hálózaton belüli átviteli módszert szabályozzák. Jelenleg széles körben kerülnek felhasználásra a 802.11a, 802.11b, 802.11g, 802.11n valamint 802.11ac verziókban, hogy vezeték nélküli kapcsolatot biztosítsanak az otthonokban, irodákban és néhány kereskedelmi létesítményben.

IEEE 802.11g 2003-ban alakult, mint 802.11b kiterjesztése. 54 Mbit/s -ig növeli az adatátviteli sebességet ugyanannak a 2,4 GHz sávszélességnek a segítségével, amely a 802.11b esetén is felhasználásra kerül.

Ezen belül CSMA/CA (Carrier Sense Multiple Access with Collision Avoidance - Ütközést jelzõ vivőérzékeléses többszörös hozzáférés) protokoll kerül felhasználásra. A rendelkezésre álló sávszélesség megoszlik az összes adó állomás, ezen belül az AP (Access Point) között, mégpedig kétirányú forgalom (készülékbe és készülékből) esetén.

802.11g eszközök teljes mértékben kompatibilisek visszamenőleg a 802.11b készülékekkel. Azonban egy 802.11b szabványon belül működő készülék jelenléte jelentősen csökkenti az egész 802.11g hálózaton belüli sebességet.

A 802.11g szabványban - a 802.11a szabványhoz hasonlóan - ortogonális frekvenciaosztásos nyalábolás OFDM (Orthogonal Frequency-Division Multiplexing ) került felhasználásra 6, 9, 12, 18, 24, 36, 48 i 54 Mb/s-es adatátvitellel valamint CCK (Complementary Code Keying moduláció - mint a 802.11b szabványban) 5,5 és 11 Mb/s adatátviteli sebesség támogatásával valamint DBPSK/DQPSK + DSSS modulációk 1 és 2 Mb/s adatátviteli sebességgel. Annak ellenére, hogy a 802.11g ugyanabban a frekvenciasávban működik mint a 802.11b, nagyobb adatsebességet érhet el a 802.11a szabvány örökségénél fogva.

52 OFDM alvivőből 48 szolgál adatok szállítására, a fennmaradó négyet pedig a vevők fázis szinkronizációjára használja, miközben a vivők közti távolság 0,3125 MHz (20 MHz/64). A jel időtartama 4 ezredmásodperc, amely továbbá 0,8 ezredmásodperc védelmi intervallumot is tartalmaz. Az ortogonális komponensek tényleges generálása és dekódolása az alapsávban történik, DSP alkalmazásával. Ezt követően a jeladóban 2,4 GHz frekvenciára vannak átkonvertálva. Az OFDM felhasználásából fakadó előnyök a jel a vevőhöz való többutas terjedésének csökkentett hatása és a fokozott spektrum hatékonyság.

Annak ellenére, hogy a 802.11g szabvány jó fogadásnak örvendett és hamar elterjedt, hasonló mértékű interferencia problémák jellemzik mint a korábbi 802.11b szabványt a zsúfolt 2,4 GHz sávban. E tartományban működő készülékek például a mikrohullámú sütők, Bluetooth eszközök vagy a digitális vezeték nélküli telefonok, ami nem egyszer súlyos zavarokhoz vezet. Ezen kívül gyakori problémát jelent a felhasználók sokasága, valamint előfordulásuk sűrűsége városokon belül.

Hogy megakadályozzák a kölcsönös interferenciát, az Egyesült Államokban és más hasonló jogrendszerű államokban csak három nem átfedő hasznos csatorna van (1-es, 6-os, 11-es csatorna, 25 MHz-es szeparálással), Európában pedig négy (1-es, 5-ös, 9-es, 13-as csatorna, csak 20 MHz-es szeparálással). Az ilyen felosztás ellenére is az interferenciák egy része továbbra is fellép, már csak a távadók sugárzási jellemzőiben lévő oldallapok miatt, bár ezek jelentősen gyengébbek.

1. táblázat Frekvenciák és a hozzájuk tartozó csatornák listája

(*) Nem minden csatorna megengedett minden országban 

1. ábra 14 csatorna grafikus ábrázolása és a hozzájuk kapcsolódó középfrekvenciák